a mai napom nem volt olyan derűs és vidám mint az előzőek. esett a hó (erre fogtam) és minden hófehér volt amíg havas eső nem kezdett el szakadni meg minden és .. ettől valahogy vissza ugrott a kedvem. kimentem sétálni kajaszünetben és nézelődtem és azt gondoltam:
" de jó lenne most belefeküdni a hóba és ott maradni, nézni az eget, álmodozni, gondolkozni és úgy talán örökre ott maradni. " a sok fehértől akár hiszitek akár nem, tisztul az ember lelke. közben a levegőn kiszellőzik a feje és teljesen kijózanodik. lehet ez történt velem is?
lehet, hogy valahol legbelül megint rejtegetem a gondjaimat?
tegnap este végig játszottam magamban egy párbeszédet, amit az egyik barátommal folytattam. feszegettem a dolgot, hogy vajon mire mit reagálna.. és én hogy folytatnám, ha esetleg szarul sülne el a dolog.. és rájöttem, hogy ezt nyíltan kell letárgyalni és nem fejben.
kergettem itt a gondolatfoszlányokat egymás után és azt sem tudom minek hol a helye. nem tudok VÁLASZOKAT csak feltevéseket. feltételes módban pedig kín élni.
észre vettem, hogy kicsit kifinomultabban beszélek és írok mostanság. lehet azért mert sokat olvasok. de ez mindig így van, ha egy regényt olvasok, akkor sokkal nyugodtabb vagyok, előkelőbb xD vagy nem is tudom h fogalmazzak. ha meg például egy trágár blogot látok, akkor annak a beszédnek a stílusát veszem át. sasához megint másképp viszonyulok és megint csak másképp szólítok meg vkit az étteremben, a főnökömre is más szemmel nézek. és ami idegesítő.. hogy elkezdtem figyelni, helyesen írok-e... főleg hogy piros vonallal aláhúzza az ismeretlen szót - és ilyenkor kedvem van visszamenni és kijavítani - maximalista lett belőlem?
" de jó lenne most belefeküdni a hóba és ott maradni, nézni az eget, álmodozni, gondolkozni és úgy talán örökre ott maradni. " a sok fehértől akár hiszitek akár nem, tisztul az ember lelke. közben a levegőn kiszellőzik a feje és teljesen kijózanodik. lehet ez történt velem is?
lehet, hogy valahol legbelül megint rejtegetem a gondjaimat?
tegnap este végig játszottam magamban egy párbeszédet, amit az egyik barátommal folytattam. feszegettem a dolgot, hogy vajon mire mit reagálna.. és én hogy folytatnám, ha esetleg szarul sülne el a dolog.. és rájöttem, hogy ezt nyíltan kell letárgyalni és nem fejben.
kergettem itt a gondolatfoszlányokat egymás után és azt sem tudom minek hol a helye. nem tudok VÁLASZOKAT csak feltevéseket. feltételes módban pedig kín élni.
észre vettem, hogy kicsit kifinomultabban beszélek és írok mostanság. lehet azért mert sokat olvasok. de ez mindig így van, ha egy regényt olvasok, akkor sokkal nyugodtabb vagyok, előkelőbb xD vagy nem is tudom h fogalmazzak. ha meg például egy trágár blogot látok, akkor annak a beszédnek a stílusát veszem át. sasához megint másképp viszonyulok és megint csak másképp szólítok meg vkit az étteremben, a főnökömre is más szemmel nézek. és ami idegesítő.. hogy elkezdtem figyelni, helyesen írok-e... főleg hogy piros vonallal aláhúzza az ismeretlen szót - és ilyenkor kedvem van visszamenni és kijavítani - maximalista lett belőlem?
