a napokban sokat olvasgattam. megfigyeltem hogy a mai fiatalság (14 év körüliek) egyre elszántabbak és egyre korábban kezdik életük. ez kell az emberiségnek? hogy tizennégy évesek divatból éljenek és szarul formálják a közösséget? szerintem nem.. másrészről, mindenki valamilyen stílushoz próbál igazodni. minek? kinek? hova?? klikkesedés van vagy mi a túró? ha nem mondod magad playboy girl-nek vagy imó boyz-nak akkor már ki vagy tagadva a világukból? szerintem nem. és szerintem a pink nem ütközik a feketével, ahogy a vidámság sem a rossz kedvvel, ezek elférnek egymás mellett csak mi emberek és tizenévesek nem gondolkodunk még nyolcadikos fejünkkel. nektek írom első sorban, az ilyen kis fiatal zöldfülű csitriknek, hogy nem attól lesztek nagyfiúk és nagylányok, hogy mertek nagyot mondani.
mi a fontosabb? hogy leégesd magad vagy hogy komolyan vegyenek, legalább annyira, hogy ne dumáljanak ki a hátad mögött?
a napokban rám akadt egy-két csaj, aki nem volt tisztábban azzal, hogy én mi és ki is vagyok valójában. én nem tartom magam "stílusosnak". úgy érzem nem képviselem sem az EMO-kört sem a HAPPY TREE FRIENDS-klubot. egyszerűen megvagyok. szeretem a nagyvárosi életet, a szabadságot, mindemellett a nyugis helyeket és a bezártságot. nem kötődöm egy-egy dologhoz. megesik hogy mindenkinek szar napja van és jól esik olyankor egy kicsit kisajnáltatni magam hogy mekkora tetű vagyok és ennyi, a rákövetkező héten meg azt mutatom meg hogy milyen jókedvem van! és ennyi...
nem vagyok más mint a többi ember. ugyanúgy vannak gyengébb és erősebb napjaim, ez az életemmel, életeddel, szóval.. az életünkkel jár. néha jó elbújni mások elől, néha meg pont hogy másokra vágysz. nem divatból kell élned, nem követned kell a másikat (az legfeljebb csak példát mutat) neked csak azt kell tenned amit jónak tartasz, és legfőképp magadnak kell megfelelned és nem nekem vagy másoknak.
nem kell a nyakamba borulnod csak azért, mert szar kedvem van, mert mire te ideérsz, lehet hogy már tombolok a jókedvtől. alkalmazkodni tudni kell, de sajnálni nem! annak csak úgy jönnie kell mikor jólesik!
mi a fontosabb? hogy leégesd magad vagy hogy komolyan vegyenek, legalább annyira, hogy ne dumáljanak ki a hátad mögött?
a napokban rám akadt egy-két csaj, aki nem volt tisztábban azzal, hogy én mi és ki is vagyok valójában. én nem tartom magam "stílusosnak". úgy érzem nem képviselem sem az EMO-kört sem a HAPPY TREE FRIENDS-klubot. egyszerűen megvagyok. szeretem a nagyvárosi életet, a szabadságot, mindemellett a nyugis helyeket és a bezártságot. nem kötődöm egy-egy dologhoz. megesik hogy mindenkinek szar napja van és jól esik olyankor egy kicsit kisajnáltatni magam hogy mekkora tetű vagyok és ennyi, a rákövetkező héten meg azt mutatom meg hogy milyen jókedvem van! és ennyi...
nem vagyok más mint a többi ember. ugyanúgy vannak gyengébb és erősebb napjaim, ez az életemmel, életeddel, szóval.. az életünkkel jár. néha jó elbújni mások elől, néha meg pont hogy másokra vágysz. nem divatból kell élned, nem követned kell a másikat (az legfeljebb csak példát mutat) neked csak azt kell tenned amit jónak tartasz, és legfőképp magadnak kell megfelelned és nem nekem vagy másoknak.
nem kell a nyakamba borulnod csak azért, mert szar kedvem van, mert mire te ideérsz, lehet hogy már tombolok a jókedvtől. alkalmazkodni tudni kell, de sajnálni nem! annak csak úgy jönnie kell mikor jólesik!
