ma miután felkeltem és végig szenvedtem az orvosnál...- ááá. végretúlvagyok rajta! - azon gondolkoztam, mi az isten nyila ütött belém? xD vicc nélkül.
visszaolvasgattam az előző bejegyzéseimet, hónapokkal előre, a legeslegelőre, ami így cím alapján még érdekelt is xD néhol sejtettem hogy nem írtam kurva sokat vagy túl értelmeset és egyszerűen, azt láthattam végig. hol depis krisso, hol vidám krisso. szörnyű vagyok.
viszont így tisztán látom, hogy két arcom maradt a sokból, két ollója van a ráknak, igaz Lia? nekem két olló = két arccal. egyik arcom a csupa pozítív, másik pedig a csupa negatív. tegnap, nemis tudom milyen hosszú idő után, dorkaa levelet írt nekem, én pedig válaszoltam rá és ebből a levélből most kiemelnék pár mondatot, ha meg engeditek!
" úgy érzem, és szerintem még sokan mások, hogy a világon nem minden fenékig tejfel és igenis néha az ember önmagától is vágyik már egy csipet rosszra, szenvedésre kínlódásra a sok jó dolog közepette. amikor ezt a legutolsó álmot láttam, visszatértem a valóságba. én akkor és ott igenis rossznak gondoltam a halált. akkora élni akarás volt bennem, mint eddig soha. [...] lehet h holnap már [...] jónak látnám, de most valahogy nem megy az h mindent rózsaszínnek és cukrosnak lássak. "
és tényleg úgy érzem, hogy szükségem van mindkét arcomra. az egyik segít mázban látni a világot, míg a másik felébreszti az álmából és letörli a cukrot a dolgokról. - ha fogalmazhatok így.
most úgy érzem, hogy lelkiengyensúlyban vagyok. sikerült kicsit lehiggadnom, átgondolnom az egészet. - ami a dolgamat illeti. - és kicsit újragondoltam a következő lépést.
visszaolvasgattam az előző bejegyzéseimet, hónapokkal előre, a legeslegelőre, ami így cím alapján még érdekelt is xD néhol sejtettem hogy nem írtam kurva sokat vagy túl értelmeset és egyszerűen, azt láthattam végig. hol depis krisso, hol vidám krisso. szörnyű vagyok.
viszont így tisztán látom, hogy két arcom maradt a sokból, két ollója van a ráknak, igaz Lia? nekem két olló = két arccal. egyik arcom a csupa pozítív, másik pedig a csupa negatív. tegnap, nemis tudom milyen hosszú idő után, dorkaa levelet írt nekem, én pedig válaszoltam rá és ebből a levélből most kiemelnék pár mondatot, ha meg engeditek!
" úgy érzem, és szerintem még sokan mások, hogy a világon nem minden fenékig tejfel és igenis néha az ember önmagától is vágyik már egy csipet rosszra, szenvedésre kínlódásra a sok jó dolog közepette. amikor ezt a legutolsó álmot láttam, visszatértem a valóságba. én akkor és ott igenis rossznak gondoltam a halált. akkora élni akarás volt bennem, mint eddig soha. [...] lehet h holnap már [...] jónak látnám, de most valahogy nem megy az h mindent rózsaszínnek és cukrosnak lássak. "
és tényleg úgy érzem, hogy szükségem van mindkét arcomra. az egyik segít mázban látni a világot, míg a másik felébreszti az álmából és letörli a cukrot a dolgokról. - ha fogalmazhatok így.
most úgy érzem, hogy lelkiengyensúlyban vagyok. sikerült kicsit lehiggadnom, átgondolnom az egészet. - ami a dolgamat illeti. - és kicsit újragondoltam a következő lépést.
