sírok.. arcomon a könnyek végig folynak. megint ugyanaz a helyzet. NEM, most nem a szerelem.. csak az egyszerű, átlagos, hétköznapi szeretet. egyébként fogalmam SINCS mi van velem.
egyik percben mosolygok, aztán.. összeomlik bennem a világ. ebben a helyzetben csak egy emberre tudok támaszkodni, aki itt van közvetlen mellettem, sasára. de annyira utálhat már! mindig, mindig nyafogok és sajnáltatom magam, hogy még jobban szeressenek.. de nem szeretnek. fáj a vállam.. fájnak a sebeim.. fáj a szívem.. fáj az egész testem s lelkem. úgy érzem, lassan semmi sem marad belőlem. nagyon szeretnék vmit.. tudjátok mit?
látni a tengert! az óceánt! kiállni a homokos, vagy kavicsos partra, az mindegy! és a széllel szembe állni, ami a tenger felől fúj. hagyni, hogy elsodorjon.. magával ragadjon. szeretném érezni a sós illatot, mint régen. olyan boldog lennék, független, szabad.. hallani akarom a víz morajlását, a madarak halk dalát.. a szél hangos zúgását. elfeledném minden addigi problémám, bajom.. elmúlna az összes fájdalom, az emlékeket a szél tovább repítené a fejemből.. meg akarok szabadulni az összestől.. MOST ebben a pillanatban így érzem. szeretnék egy hatalmas amnéziát.. nem akarok emlékezni a múltamra, mi történt tegnap, tegnap előtt, két hónapja, 7 éve.. mi volt azóta, mióta megszülettem. csak élni szeretnék, ott a tenger mellett. ülni a parton és nézni naphosszat. akkor nagyon BOLDOG LENNÉK..
sírok.. arcomon a könnyek végig folynak. megint ugyanaz a helyzet. MOST MÁR a szerelem is. de valóban szerelmet érzek? vagy ez csak szeretet és akkor két embert szeretek? mondjátok meg kérlek.. mert egész életemben ezen fogok gondolkozni..
egyik percben mosolygok, aztán.. összeomlik bennem a világ. ebben a helyzetben csak egy emberre tudok támaszkodni, aki itt van közvetlen mellettem, sasára. de annyira utálhat már! mindig, mindig nyafogok és sajnáltatom magam, hogy még jobban szeressenek.. de nem szeretnek. fáj a vállam.. fájnak a sebeim.. fáj a szívem.. fáj az egész testem s lelkem. úgy érzem, lassan semmi sem marad belőlem. nagyon szeretnék vmit.. tudjátok mit?
látni a tengert! az óceánt! kiállni a homokos, vagy kavicsos partra, az mindegy! és a széllel szembe állni, ami a tenger felől fúj. hagyni, hogy elsodorjon.. magával ragadjon. szeretném érezni a sós illatot, mint régen. olyan boldog lennék, független, szabad.. hallani akarom a víz morajlását, a madarak halk dalát.. a szél hangos zúgását. elfeledném minden addigi problémám, bajom.. elmúlna az összes fájdalom, az emlékeket a szél tovább repítené a fejemből.. meg akarok szabadulni az összestől.. MOST ebben a pillanatban így érzem. szeretnék egy hatalmas amnéziát.. nem akarok emlékezni a múltamra, mi történt tegnap, tegnap előtt, két hónapja, 7 éve.. mi volt azóta, mióta megszülettem. csak élni szeretnék, ott a tenger mellett. ülni a parton és nézni naphosszat. akkor nagyon BOLDOG LENNÉK..
sírok.. arcomon a könnyek végig folynak. megint ugyanaz a helyzet. MOST MÁR a szerelem is. de valóban szerelmet érzek? vagy ez csak szeretet és akkor két embert szeretek? mondjátok meg kérlek.. mert egész életemben ezen fogok gondolkozni..
