szeretlek.. *sír* szeretlek! szeretlek! szeretlek.. szeretlek!
én.. nem tudok harcolni.. én nem tudok küzdeni! én.. szerelmes vagyok. teljes szívemből... és most mosolygok.. mert boldog vagyok. mert le tudtam írni.. legalább ennyit. a többit meg felesleges, mindenki tudja miről, vagyis inkább kiről van szó.
rettenetesen fáj.. a szívem, a lelkem, a karom.. a vállam.. amit eltörtem.. *sír mégjobban* könnyekben úszik előttem a világ.. rettenetesen elgyengültem. nézem, ahogy folyik a vérem az asztalra, a padlóra.. ahogy a ruhám ázik tőle, nem baj ha nem jön már ki a fehér felsőmből.. kit érdekel? csak legyen vége.. KERÜLJEK A POKOLRA! *üvölt* vagy.. bárhova.. bolyongjak szellemként.. csak.. ne éljek.. nem bírom.. gyógyíthatatlanul beteg vagyok.. fájnak a másodpercek, a percek, az órák, a napok, a hetek.. viszont az évek nem. azok soha sem fognak. azok az évek csak boldogságot és örömet hoznak nekem, ahogy te is.. mert SZERETLEK!
